Az előző, - dugványozásról - szóló leírás után vegyük sorra, hogyan lehet magról levendulát nevelni.
Rögtön az elején leszögezhetjük, hogy ez a leglassabb, és kevésbé biztosabb módja a szaporításnak, mert a levendula igencsak vontatottan és kis arányban csírázik és kel, de azért sikeresen nevelhetőek új egyedek magvetéssel is.
A Tihanyi-félszigeten dr. Bittera Gyula kezdeményezésére kezdődött hazánkban a levendula ipari méretekben történő termesztése. Az tihanyi ültetvény elindításhoz a
szaporítóanyag Franciaországból érkezett, és ez a szaporító anyag bizony vetőmag volt, melyet a még most is működő Vilmorin cégtől rendeltek, melyből palántákat nevelve telepítették a levendulát.
A Tihanyba telepített levendula a Lavandula officinalis (lavandula angustifolia - keskenylevelű, vagy valódi levendula), volt, ami, ahogy a fenti képen is látható világszerte english lavender, azaz angol levendula néven ismert. Magyarországon viszont, valószínű a tihanyi "francia" - értsd Franciaországból származó szaporítóanyag - következtében francia levendulaként ismerik a köznyelvben, de kertészetekben is.
A magvetés csak a fent említett lavandula angustifolia, tehát a valódi, vagy orvosi levendula esetében igaz.
A másik, dísznövényként is ismert és ipari termesztésre is használt hibrid levendula a lavandula x intermedia ugyanis, mint hibrid fajta nem érlel magot, így a magvetés szóba sem jöhet.
A hibrid levendula nem érlel magot.
Ha tavasszal szeretnénk levendulát magról vetni, érdemes egy trükköt is bevetni, ahhoz, hogy nagyobb százalékban csírázzanak ki a kis levendula magvak. Imitálni kell egy kis
telet, és ez nem vicc. Hó nem szükséges, csak a tél másik velejárója a fagyos hideg. Tehát tegyük pár napra hűtőbe a magokat.
Nos, a mi próba magvetésünk ami a forró nyár elején történt, teljes kudarcot vallott, a fagyasztást akkor mi nem próbáltuk ki. Az sem világos előttünk, hogy a fagyasztás alatt a -18 fokos fagyasztószekrénybe kell e zárni a magokat, vagy csak a hűtőszekrénybe. Tavasszal azt hiszem szükség lesz egy újabb próbára, több féle verzióval tesztelve a magvetést.
Ha ősszel vetjük az a magot, a fagyasztási procedúrával nem kell foglalkozni, jön az a tél folyamán kérlelhetetlenül. Tavasszal 1-1,5 cm -re, ősszel 0,5-1cm -re, tehát mindenképp igencsak sekély mélységbe ültessük a magokat. A sortávolságnak 15-20 cm-t érdemes hagyni, ha nagyobb területet vetünk be. A földet a vetés előtt és után is jól tömörítsük le.
Az őszi vetés lassan-lassan fog kikelni tavasszal áprilisi végéig. Ha sűrű lett a kelés, ritkítsuk amikor már jó pár levél is látható a kis levendulákon (a kiszedett egyedeket ültessük át). Kelés után az öntözést ne felejtsük el. A 4-5 leveles kis egyedeket szét kell ültetni a további fejlődéshez legalább 5 cm-re egymástól, és amikor elérik a 15-18 cm magasságot, akkor vágjuk vissza felére, hogy elinduljon a bokrosodás.
Bár első körben nem sikerült a magvetésünk, egy tavasszal átültettetett levendulabokrunk környezetében csodálkozva találtunk a sziklakertben 5 db magról, spontán kikelt kis növényt. Tehát a télen is itt heverő elszórt magocskából kelt ki magától. Szóval, ha minden egyéb segítség nélkül ki tudott kelni a mag, csak úgy "magától", akkor a vetésnek is sikerülni kell.
A levendulabokor elhullott magjából kikelt növényke.
Fotók:
2. Flickr u_murrayhusted cc2.0 licensz
3. Flickr Paligru cc2.0 licensz
Ha kérdésed van, vagy hozzászólnál, megteheted a bejegyzés Facebook oldalán itt >>
Ha nem akarsz lemaradni a legújabb levendulás hírekről, lájkold a Facebook oldalunkat, amin keresztül minden cikkről értesítést kaphatsz.