Kallavender & Co. levendulás farm Fóton

Öreghegy. Egy hozzám hasonló alföldi lány nevezhette el hegynek, mert lássuk be, inkább domb, mint hegy, de az biztos, hogy esténként páratlan látvány tárul elénk innen: a főváros fényei izzanak, ellátni a Citadelláig, meg az M0-s hídig. Csoda.

Mégis, amikor a férjem azt mondta, itt, ezen a telken szeretne házat építeni, elbizonytalanodtam. Esőben folyóként hömpölygő földút, sötét utcák, fél óra séta az állomás vagy az orvos.

Aztán belevágtunk.

Vagy úgy is mondhatnám, kemény fába vágtuk a fejszénket, ugyanis egy gerendaházat álmodtunk meg a több mint háromezer négyzetméteres telekre. Három erdélyi szorgos ember három hónapon át építette otthonunkat. „Ha láncokkal összekötnénk a sarkait, egy helikopter meg is tudná emelni a házat, úgy kötődik minden gerenda a másikhoz!” – mondták legnagyobb meglepetésünkre.

Hittük is meg nem is: aztán az elmúlt három évben megtapasztaltuk, hogy jöhet eső, hó, szél vagy tűző nap, házacskánk mindig sértetlenül, barátságosan, faillatúan vár haza minket.

Kert születik

Még az alap sem volt meg, mi már terveztük a kertet, ültettük a levenduláinkat, telepítettük a császárfákat, és komoly pro/kontra listát írtunk arról, milyen állatokat szeretnénk tartani. A vakvezetőnek nevelt, de alkalmatlanná lett kutyánk mellé befogadtunk egy másik fekete kiebrudalt ebet, a hetedik házassági évfordulónkra megvettem a férjemnek Cappuccinot, a birkát (az angolszász hagyományok szerint ez az évforduló a gyapjúlakodalom), majd jöttek a kecskék, találtam az utcán egy cicát, végül pedig jött egy zsemle labrador.

Téli csendélet

“Kiskertész”

Már csak egy kis kertész hiányzott a „falkából”, rá kellett a legtöbbet várni. Aztán kalandos úton megérkezett ő is (élete első évét három helyen töltötte, és mire rátaláltunk, már többször volt egyedül kórházban), a kisfiunk, aki értelmet adott a hegyi létnek… Minket az ő intenzív, zajos, vidám léte, őt pedig zöld környezet, állatok hada, és nyugalom veszi körül.

Benépesülünk

A fóti kiskert az évek alatt benépesült két- és négylábúakkal, dísz- gyógy- és haszonnövényekkel, a kisgyermekes vendégeinken kívül pedig majd’ minden évben a helyi „Legszebb konyhakertek” zsűrije is tiszteletét teszi nálunk. „Kitartás és koncepció” – mondta ránk a zsűri, értékelve a befektetett energiát és munkát. Kertünk ugyanis nem tökéletes, és még pár évig nem is lesz az – mi azonban nem adjuk fel.