December elején már lehullott minden levél, messziről meglátni a vadszőlő piros szárát, kék bogyóját. Ebből készítettük a karácsony váró koszorúnkat, a színben tökéletesen harmonizáló szárított levendulával.
Pár mogyoróágat körkörösen összetekerve egy kb. 20 cm átmérőjű koszorú alapot készítettem. Ha nem elég hajlékony az ág, a térdünkön törjük meg. Szedtem hozzá egy csokornyi vadszőlő bogyót, és elővettem két kisebb csokor szárított levendulát. Ezen kívül olló és virágkötő drót kell.
Pár vadszőlő termést összefogok és átkötöm a dróttal, amit ráhurkolok saját magára és 2-3-szor átkötöm vele a csokrot.
Ez után kicsit elcsúsztatva lefelé rákötök egy 10-12 szálból álló kis levendula csokrot. Nem kell külön megkötni, a drót úgyis megtartja. A lényeg, hogy ne húzzuk meg nagyon szorosra a drótot, mert bár nagyon strapabíró a levendula, a szárított szára azért könnyen eltörhet.
Ez után szintén lejjebb csúsztatva rákötözök egy újabb csokor vadszőlőt, majd így tovább sorba, egy levendula, egy vadszőlő egész amíg a végére nem érünk. A végén az első csokrot kicsit fel kell hajtani, hogy berakhassuk alá az utolsó csokrot.
Nekem pont a vége előtt fogyott el a vadszőlő, így még egy kis sétálással sikerült befejezni a koszorút.