Ha már az eper szezonról le is maradtam, a vadringló szezont nem fogom kihagyni! De mit csináljon az ember, ha nincs a kertjében egy valamire való gyümölcsfa sem? Irány a park, vagy játszótér, és árgus szemekkel figyeljük a fák alatti területet.
Ahol látom, hogy már potyog a gyümölcs, megnézem mi az. Ha ehető, akkor mindenképp szedünk belőle :) Nekünk szerencsénk van, mivel a közelünkben 3 olyan vad ringló fa is van, ami egy parkban található, távol az autós forgalomtól, így első nekifutásra 10 perc alatt 6 kg ringlóra sikerült szert tennünk.
A vad ringló színe sárgás, vagy piros, kb. 1,5 – 2 cm átmérőjű, gömbölyű formájú. Ha teljesen érett akkor édes-savanykás íze van. Nagyon könnyű szedni, mivel csoportosan tele van vele a fa ága. Ha túlérett akkor könnyen potyog, így én nem vártam meg, hogy az összes megérjen, amikor láttam, hogy már vannak lepotyogott ringlók a fa alatt, akkor szedtünk belőle. Mondjuk ez a 6 kg-nyi mennyiség meg sem látszott a fán.
A ringlót ez után megmostam, és azonnal nekiláttam az elkészítésének, nem akartam kockáztatni, hogy romlásnak induljon.
Kissé lusta vagyok a konyhai előkészítések terén, ezért kifejezetten kedvelem azokat a gyümölcsöket, amivel keveset kell vesződni az eltevésnél. A vad ringló szilva pont ezek közé tartozik. Az érett gyümölcs állaga pont olyan, hogy kimagozni nem lehet, viszont rengeteg levet tartalmaz. Ezért a következő módszert kísérleteztem ki: a szára nélkül szedett(!) vad ringlókat megmosom, a tálba átrakásnál egyben kiválogatom a rosszakat és elkezdem összenyomkodni. Mély tálban végzem a műveletet, de igazából nem nagyon fröcsköl. Minden egyes szemet szétnyomok, így szétreped a ringló héja, és a főzésnél könnyen leválik majd a hús a héjról és a magról.
A szétnyomkodott ringlókat magokkal, lével, héjjal együtt felteszem forrni, majd a forrás után kisebbre rakom a lángot, és még pár percig forralom. Ez után egy nagy lyukú szűrőn átszűröm egy másik lábosba és lemérem a súlyát (legegyszerűbb, ha a lábos súlyát előre lemérjük, majd kivonjuk a lábossal együtt mért gyümölcs súlyából). A lét újra felteszem forrni, és 3:1 dzsemfixet valamint cukrot adok hozzá. 1,3 kg gyümölcshöz egy csomag “3:1 dzsemfix”-re és 30 dkg cukorra van szükség.
A dzsemfix leírása szerint a dzsem cukor helyett édesítővel is készíthető. Én ezt a változatot is kipróbáltam.
Az egészet újra felforralom, majd a forrás után az előre forró vízzel alaposan kimosott és csírátlanított üvegekbe töltöm. 5 percre fejre állítom, felcímkézem, és száraz dunsztban hagyom kihűlni.
Mindenféle lekvárt vagy dzsemet többféle ízesítéssel szoktam készíteni, így ebből a receptből sem hiányozhat a levendula! Ha az egész mennyiséget levendulásra szeretnénk készíteni, akkor egy kg. ringlóra számítva 8-10 szál szárított levendulát keverünk a legelején az összenyomkodott ringlóba, majd a felforralás után fél órát állni hagyjuk, hogy legyen ideje a levendula ízének kiázni. Ez után ugyanúgy készítjük mint a fenti dzsemet.
Ha csak egy kis mennyiséget szeretnénk próbaképp levendulásra, akkor a fenti recept szerint készre készítjük a levendulákat, majd a már üvegbe töltött lekvárba beleteszünk 2-3 szál levendulát (2 dl-es üvegre számítva). Később amikor felbontjuk a lekvárt, ez a szál levendula egyszerűen kiszedhető, és csak az ízét adja át a lekvárnak.
Ugyanezzel a módszerrel készítettem zsályás, rozmaringos és kakukkfüves, mentás és citromfüves ringló dzsemet is, a mini fűszerkertünkből frissen szedett alapanyagokkal.
Ha sok ringlót sikerül szedni, mindenképp tegyél egy egy-két üveggel a nyers léből a hűtőbe, mert nagyszerű friss alapanyag joghurt tortához, ringló fagyihoz vagy ringló turmixhoz, amik persze mind ízesíthetők levendulával :)
Ilyen szép sárga színe van a frissen leszűrt nyers ringlólének.